Az élsporttól a zenéig, avagy a bölcsesség felé vezető út…
„A bölcsesség kezdete az Úr félelme: józan eszű mindaz, aki eszerint él és dicsérete megmarad mindvégig.” Zsolt 111, 10
1973.02.05-én Budapesten születtem tisztességes, rendezett polgári családban. Édesanyám révén pragmatikus bölcsességet, szeretetet és talán a szentimentalizmust ismerhettem meg, amiből minden bizonnyal a muzikalitásom is fakad. Édesapám révén szigorú, már-már spártaian katonás neveltetést kaptam, de az évek múlásán elmerengve és ezt az utolsó időket idéző, sokak számára támpont nélküli világot aggódóan szemlélve, szívem minden hálájával tartozom neki, hogy sokakhoz képest talán egy „jobb alapanyag” és nem egy becstelen „frivol” lettem. Egy lelkiismeretes, tanult és becsvágyó „alapanyag”, aki már csak Isten formálására, korrekciójára és editálására várt, de arra nagyon is. Sajnos nagyon későn, 48 éves fejjel sikerült megértenem és elfogadnom azt, hogy a világban nem lehet Isten és az élő hit befogadása nélkül élni és létezni. Pedig már régen ezt mondta az ige: „De áldott az férfi, aki az Úrban bízik és akinek bizodalma az Úr. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad.” Jer. 17, 7-8….
.png)
_JPG.jpg)
Életem első néhány évtizedét kizárólag a profi sport határozta meg. Már a középiskolai éveimet testnevelés tagozaton, sport iskolában töltöttem és a kosárlabda sport berkein belül kergettem álmaimat. Közel százszoros utánpótlás válogatottságig vittem, de a közel egy évtizedes NB/1-es, profi pályafutásomat már viszonylag korán (28 évesen) teljes fizikai, szellemi és lelki kiégés után idő előtt abbahagytam. Közvetlenül utána egy fantasztikusan emlékezetes, sikeres és produktív, közel egy évtizedes időszak következett és az akkoriban virágkorát élő fitnesz szakmában kezdtem el tevékenykedni: kezdetben edzéseket vezetni és emberekkel (különleges megbecsülésre és szeretetre méltó „napi hősökkel”) foglalkozni, később életmódprogramokat tervezni, majd lépésről lépésre sport vállalkozást építeni. Ezen időszak alatt kétszer államvizsgáztam, 3 diplomát szereztem, ebből kettő felsőfokú (szakedzői és tanári). Az „önmegvalósítás” sikeresen megtörtént, bár a tanult szakmáimban igazából soha egy percet sem dolgoztam, hanem inkább egzisztenciát építettem és vállalkoztam. Aztán 2010-től kezdve a profi sport világát már teljesen magam mögött hagyva (feleségemmel együtt), a saját tulajdonú cégjeinkben és vállalkozásainkban, sportnyelven szólva az üzleti világ „harcművészetében” kezdtem el hatékonyan, szerencsésen és sikeresen tevékenykedni...
Ezzel párhuzamban a zene iránti érdeklődés, illetve kíváncsiság már gyerekkoromtól kezdve jelen volt és egy átlagos zeneszeretetben megnyilvánulva szinte az egész életemet átitatta. Azonban a zenével való komolyabb foglalkozás sem zenetanulásban, sem zeneértésben, sem pedig zenei ambíciókban nem manifesztálódott. Mint mindenki más, gyerekkoromtól kezdve előszeretettel hallgattam a világ összes zenei stílusának, korszakának magyar és külföldi előadójának (pl. Ákos, Bródy, Zorán, A-ha, U2, Beatles, Metallica stb.) dalait, zeneműveit. Nagy szeretettel látogattam zenei koncerteket és baráti társaságokban pedig jófejűséből akadt néhány parádés karaoke vetélkedő is. A konkrét hangszerrel, azaz a gitárral való találkozásom valamikorra húsz évvel ezelőttire tekint vissza, amikor egyszer az idősebbeik szeretett öcsim (Ádám) mutatott néhány alap akkordot a hangszerén, ami rögtön magával ragadott és rabul ejtett. Onnantól kezdve saját önerőből, abszolút autodidakta módon, héba-hóba kezdtem pengetni a húrokat. A kezdeti lelkesedés sajnos évről évre alábbhagyott és az idő, a motiváció, de legfőképpen az inspiráció hiánya miatt inkább a pornak a letörlése okozott komolyabb gondot a hangszer használata helyett....
%20%E2%80%93%20helyre%C3%A1ll%C3%ADtva.png)
Azonban a közelmúltban (2020-ban), egy októberi napon minden megváltozott. A változás pedig egy váratlanul visszafordíthatatlan (a kezedben tartott zenei albumok valóra válásának tükrében nézve), egy örökre fennmaradó lenyomatot hagyott… A történet úgy indult, hogy egy a megszokottnál intenzívebb megpróbáltatásokkal, kihívásokkal és szellemi kiüresedéssel teli időszak közepette, de folyamatos Isten keresés mellett újra a zene és a hangszer mellé keveredtem. Ezáltal kezdtem lenyugtatni lelkemet, kezdtem elcsendesíteni elmémet és nagyon meglepően, de elkezdtem egy saját dal létrehozásáért is imádkozni. Egyszerűen csak kérni akartam a Teremtőt és valami olyan elfoglaltságot kívántam tőle, ami nem hétköznapi, ami lélekben feltölt, ami egy kicsit elvonja a gondolataimat a feladatokról és ami kimozgat a megszokott napi rutinomból. Aztán egyik pillanatról, a másikra (mind a vállalkozásbéli, mind pedig az élet egyéb területeire kért dolgokban) jöttek az áttörések és felszínre kerültek a természetfeletti megoldások. Hirtelen megtörténtek az imakéréseknek tulajdonítható helyreállások és a lelki világomban pedig teljesen váratlanul, elementáris erővel megindult bennem egy „mennyei alkotói folyam” is. Egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Elmémben kézzel fogható lett a zenei alkotásvágy! Szívemben érzékelhetővé vált az isteni sugallat! Lelkemben pedig megszólalt a cselekvés és az Úr hangja: írj verset és dalt és zenésítsd meg azokat hangszered által, mond el tapasztalatodat az életről és mesélj a megtérésedről, beszélj az élet igazi értelméről, mutass példát mások előtt, dicsérd Isten nagy nevét, használd útmutatásnak a bibliát és Te magad pedig teljesedj ki és leld örömöd az alkotómunkában...
De hogyan-kérdeztem? Nem vagyok már húsz éves és nincsenek már önmegvalósítási ambícióim sem… Nem vagyok művész és nem vagyok képzett zenész sem… Sem elméletben, sem pedig gyakorlatban nem ismerem zenével együtt járó terminológiát… Sem profin gitározni, sem pedig profin énekelni nem tudok… Nem tudom mi az a H-moll és nem tudom mi az, hogy négy-negyed, de még a metronómot is képes lennék ébresztő óraként használni… Kottát olvasni végképp nem tudok, de még a gitárhúrt sem tudom egyedül lecserélni … Azonban kishitűségem ellenére a szövegek csak úgy tódultak, a dallamok csak úgy özönlöttek, a kész szerzemények pedig csak úgy zúdultak rám. Ekkor megnyugtatásomra belém hasított egy a fontos tanítás, miszerint a képességhiányom az erősségem és ráadásul Isten a gyengéket megerősíti, így ne a hiányosságaimra és ne a láthatóra szegezzem a tekintetem. Hát így tettem! Mert azt mondja az ige: „Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag és azt mondanátok ennek a szederfának, hogy szakadj ki gyökerestül és eressz gyökeret a tengerben, szót fogadna nektek”. Lk 17,6.
Így megvallottam, hogy mindenekelőtt van Istenbe vetett hitem, ami hiszem és tudom, hogy az összes korábban említett hiányosságomat teljes mértékben kipótolja majd. Az összeset! Valamennyit! Mindet! Ezért elkezdtem tudatosan azokat a dolgokat és képességeket megvallani, amim van, amivel rendelkezem: Van nagyon sok mondanivalóm a világ történéseiről és aktualitásairól. Van rengeteg empirikus tapasztalatom és van valóságos meggyőződésem az élet több területéről. Van bennem alázatos zeneszeretet és mindig megállíthatatlan a kitartásom. Van papírom, van tollam, van néhány csodaszép gitárom, van számtalan figyelemre méltó témám, van rengeteg emocionális gondolatom, ha lehunyom szemem hallok kész dallamokat a fejemben, ha hajnalban megébredek látok magam előtt szép verssorokat gyöngyfüzérként összekapaszkodni és nem utolsó sorban (a rohanó világnak az egzaltált forgatagát tudatosan félretéve) van teremtő időm, hogy alkothassak....
Így most közel 3 év leforgása alatt jelenleg a hatvanadik saját szerzeményem megírásánál tartok és az 50. életévemet átlépve végtelenül hálás vagyok a teremtő istennek, hogy egy olyan kalandra hívott el engem, ahol felszínre kerülhettek a bennem szunnyadó művészi és alkotói hajlamaim is. Ez is én vagyok! Vagy ez vagyok én? Vagy azzá leszek, aki vagyok? Talán mindegyik… de egy biztos, hogy miénk a kitaposott út, illetve a tanulság, az Úré pedig a dicsőség és az ítélet, mely mindig kifürkészhetetlen és kinyomozhatatlan. Így kijelenthetem, hogy azóta minden zenével töltött perc egy álom és minden álom egy új lehetőség. Neked van álmod? Legyen hited! Azt mondja az ige: „Hanem keressétek először Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind ráadásul megadatnak Nektek.” Mt 6,33. Így én alázattal megbecsülöm a lehetőségeimet és képességeimet, amit az élet kihívásaiban igyekszem napi szinten a megfelelő helyen és a megfelelő időben helyesen használni. Jól élek, nincsenek már önmegvalósító ambícióim, egyszerűen csak szeretnék bőséges alkotói kiteljesedében, nyugalomban és szeretetben élni, szeretnék mások számára is áldás lenni, valamennyi vétségem alól feloldozást kapni és szeretnék napról napra jobb, illetve bölcsebb ember lenni. Hiszem, hogy a bölcsesség felé vezető úton lépdelek… Ahogy a lemez cím adó dalában is megénekelhetem „több, mint elég a kényelmem”, de „ez nem érdem, csak kegyelem”! Ez egy olyan isten által adott kegyelem, amiért nem győzők minden nap hálát adni...
A Nem érdem, csak kegyelem című albumomat az Omega Gyülekezetek Hálózatának vezetőjének Süveges Imre apostoli szolgálónak és lelkipásztornak ajánlom, aki évtizedek óta tartó fáradhatatlan munkájának és töretlen elhivatottságának köszönhetően éjt nappallá téve, emberek ezrei felé képes az evangélium hirdetésével szolgálni. Ő az, aki Isten elhívása által hitelesen tanít, prédikál és lelki gondoz. Élete egyetlen célja, hogy minél több embernek legyen hite, bizalma, megigazulása és ez által reményteljes, illetve beteljesedett élete. Azt mondja az ige: „Igyekezett a prédikátor a hasznos beszédeket megtalálni, amelyek igazat írnak, az igazság beszédéit. A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke: a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak.” Préd 12 12-13. Én személy szerint köszönöm Neki az építő jellegű nagy beszélgetéseket és áldom az együtt töltött pillanatokat! Szívből kívánok Neki az élete minden feladatához legyen meg az ereje, egészsége és kitartása! Kívánom, hogy álmai és látásai beteljesüljenek és a jó Isten tartsa meg lángoló tüzét és példaértékű életvidámságát! Áldás Rá és szeretett családjára is! Isten nagyon jó…